Vérelf

Hosszú év telt el, mióta a száműzött nemes elfek (high elf) kikötöttek Lordaeron távoli partjainál. Az új otthonukban megalapították a Keleti Királyságok új birodalmát, Quel'Thalast, és fővárosukat, Silvermoon City-t. Ezek után az Ősök Háborújának végén megsemmisült Végtelen Forrás (Well of Eternity) egy fiolányi részéből megformázták a számukra oly éltető varázslat egy új forrását, amit Napkútnak (Sunwell) neveztek el.

A Napkútból nyert energiát a királyság területében felállított rúnaoszlopba irányítva létrehoztak egy erős mágikus barikádot, így a démoni befolyás esélyétől mentesülve a birodalomra több száz év béke köszöntött, de nem tarthatott örökké: Az Amani troll törzsek összefogtak, és egy nagy hadsereget vezettek az elf királyság ellen, hogy kiűzzék őket területeikről. Az elfek az óriási túlerővel szemben csak úgy menekülhettek meg, ha szövetkeznek az Arathor nemzet embereivel. A szövetség ezután már képessé vált a vad troll hadjárat fölé kerekedni, majd totális vereséget mérni rájuk, cserébe a nemes elfek megtanították az emberek tanult bölcseinek a mágiai használatát. Az ezt követő évtizedek viszonylagos békéjét követően elérte őket is a Harmadik Háború, amely a trolloknál is veszedelmesebb ellenséget hozott rájuk: Arthas Menethilt és a Csapást . Arthas a Napkút segítségével akarta feléleszteni Kel'thuzad nekromantát, ezért szentségtelen haderejével lerohanta az elfek világát, majd egy belső árulást követően sikeresen áthatolt Quel'Thalas legendás védelmén, és lerombolta a nemes elfek központját, Ezüsthold városát is. A faj javarészt odaveszett, és elhunyt maga a király, Anasterian Sunstrider is, így végezve be a birodalom sorsát.

A Csapás bár sikeresen elfoglalta Silvermoon városától messze fekvő Quel'Danas szigeten vigyázott Napkutat, a titokzatos mágiától örvénylő forrás mindmáig ismeretlen okokból kifolyólag felrobbant. A túlélő nemes elfek a királyságuk után már a mágiájuk egyetlen igaz forrását is elvesztették, a népirtástól megmenekültek között letargikus válság és létbizonytalanság tört ki. Anasterian fia, és a Napjáró dinasztia utolsó képviselője, Kael'thas Sunstrider próbált a menekülteket egybetartani, de kénytelen volt rájönni, hogy népének létkérdéssé vált az egykori mágiaforrás mihamarabbi pótlása, különben súlyos testi, és szellemi degenerációnak eshetnek áldozatul. A túlélők az elesett Quel'Thalas királyságnak, és elhunyt testvéreiknek emlékére felvették a sin'dorei, azaz "A Vér Gyermekei" nevet, és elkezdődött bizonytalan exodusuk.

Kael'thas vérelfjei új varázsforrásuk keresése közben sokáig vándoroltak Dalaran sikátorai közt, de miután egy demagóg lovag parancsnoksága alá kerültek, a Csapás táborai ellen küldött vérelfek kiábrándultak a Szövetségből, majd követték a a Nagy Tengerből jött nagákat. Vash'j tengeri boszorkányasszony elvezesse őket Outland-ra, hogy aztán az ottani démoni káoszmágiával enyhíthessék mágiaéhségüket. Kael'thas támogatta Illidan Stormrage-t, így testvéreivel részt vettek az egykori ork erődrendszer, a Hellfire ("Pokoltűz") megostromlásában, majd Azerothra visszatérve meghódították az Icecrown Glacier csúcsait, hogy Illidan megszerezhesse a meggyengült Lich Király erejét. Ám az Árulóra csúfos vereséget mért Arthas, aki Ner'zhul-lal egyesülve létrehozta az új élőholt vezért. A démoni éjelf bukását követően a vérelfek vagy holtukban a Csapás markába kerültek, vagy Kael'thas-t követve visszatértek Outland-ra, de többen visszatértek egykori birodalmukba, hogy újjáépítsék azt. A nagák által felajánlott veszélyes mágiák miatt a elvesztették a Szövetség bizalmát, de a nagylelkű Thrall ork hadúr oltalmába vette őket, így a vérelfek csatlakoztak a Hordához.

A vérelfek csak nagy nehézségek árán fogadták el a megváltozott világrendet; békét kötöttek a Sötét dárda trollokkal, és elfogadták a Csapástól kiszakadt elhagyatott élőholtakat is. Most rajtad is múlik, hogy eljön-e az újjászületett Quel'Thalas békés korszaka, vagy sem.